Kása Béla – fotógráfus kiállítása

7.Ördögkatlan fesztivál – Cifra Udvar

Kása BélaKása Béla barátunk a népi kultúra elkötelezett kutatója, megőrzője és továbbadója. Zenél, népzenét gyűjt és fényképez Erdélyben, Moldvában és Gyimesben, de járt Indiában a félnomád életmódot folytató tevepásztor Rabari törzseknél is. 1952-ben született Pécsett. 1965-ben családjával Németországba költözött, ahol iskoláit végezte. 1979-ben a kölni Képzőművészeti Szakfőiskola Művészeti és Formatervezési Karán szerzett diplomát művészi fotográfia szakon. Európa legnagyobb képes magazinjainak, a Stern-nek és a GEO-nak dolgozott. 1982-ben visszaköltözött Magyarországra. 1985-től népzenei együttesek és szólisták lemezeihez és propaganda anyagaihoz készít fotókat. Képszerkesztője a Mag című népzenei újságnak. Kiállításai voltak Budapesten, Gödöllőn, Győrött, Pécsett, Szegeden, Szombathelyen, Ausztriában, Dániában és az USA-ban.Nonika Miklós Hitler, Kalotaszeg 1991

A fotózást középiskolás korában, Kastlban, a németországi magyar gimnáziumban kezdte el. Egy, fotózással foglalkozó barátja, akivel együtt játszott a zenekarban, vitte be a sötétkamrába és mutatta meg neki egy fénykép megszületésének titkát. (Ez a barát Maczky László volt, akinek 1985-ben volt kiállítása múzeumunkban.) Csere-berével szerzett fényképező gépet, és képei örömet okoztak mindenkinek. Kása Béla elindult pályáján. Sikeres fotográfus lett belőle.

Fotói megtalálhatóak szerte a világban, többek között Norvégiában, Svédországban, Dániában, Hollandiában, Belgiumban, Németországban, Franciaországban, Ausztriában, Csehországban, Kanadában, az USA-ban, Indiában, Kazahsztánban, Kínában, ezen kívül számos magánygyűjteményben és múzeumban. Nagy megtiszteltetés, hogy barátsággal elfogadta felkérésünket és elétek tárhatjuk gyönyörű képeit.

“Az agyban, a lélekben és a szívben történik meg az expozíció” –  Kása Béla

www.kasabela.com

CV

KÁSA  BÉLA 

fotóművész

1952. június 20., Pécs

1965-ben, 13 évesen szüleivel elhagyja Magyarországot.

1969-ben a Kölni Képzőművészeti Szakfőiskola Művészeti és Formatervezési Karán szerez diplomát prof. Arno Jansen   tanítványaként, művészi         fotográfia szakon.

Európa legnagyobb képes magazinjainak, a Stern-nek és a Geo-nak is dolgozott, főleg néprajzi témájú fotóriportokat készített Magyarországról, Erdélyről, nagyszebeni, valamint macedóniai cigány közösségekről.

1983-ban hazatér Magyarországra.

1985-től népzenei antológiákhoz, a táncház találkozók és népzenei együttesek, pl. Muzsikás, Téka, Ökrös, szászcsávási és magyarpalatkai zenekarok és szólisták lemezeihez (pl. Sebestyén Márta, Halmos Béla, Fodor Sándor Neti) készít          fotókat, külföldön pedig a rajastáni Musfir együtteseknek, a középkori dudazenét játszó berlini Corvus-Corax-nak         és az ír népzenész Andy Irwing-nak.

1993-ban Somogyi Győző salföldi festőművészről kiadott könyv fotóit készítette.

1994-ben a Muzsikás Együttes húsz évéről összeállított könyvhöz használják fel fotóit.

1996-ban a kortárs művészeteket bemutató „Íves Könyvek” sorozatban Bari Károly kötetet publikál róla, ”Kása Béla       fotográfus” címmel.

1996 óta tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének. Képszerkesztője és fotósa volt a Folk Mag című népzenei       magazinnak és az Amaro Drom nevű cigányújságnak.

Több mint húsz éve foglalkozik a népzenével, annak gyűjtésével és ezzel együtt a zenészek fotografálásával. Így         jött    létre az évek során egy terjedelmes képanyag, idős, még élő vagy halott zenészekről és környezetükről, melyet   kiállítás formájában mutatott be a budapesti Francia Intézet.

1997-ben jelent meg az „Erdélyi zenészek” című fotóalbuma angol – magyar nyelven, mely az  erdélyi cigány- és          parasztzenészek öröklétig tartó        panteonját alkotta meg. Nélküle már lehetetlen a XX. század vége parasztzenéjében     érdemi dolgokat megállapítani.

1997-1999 között 45 erdélyi zenekart fényképez le az „Utolsó óra” című népzenei gyűjtés részére. A népi kultúra elkötelezett kutatója, megőrzője és továbbadója.

1998-ban „Vándorcigányok” című kiállítása keretében meghívást kap Indiába, ahol fényképeket készít egy gujarati        félnomád pásztorközösség falvaiban.

Zenél, népzenét gyűjt és fényképez Erdélyben, Moldvában és Gyimesben, de járt Indiában a tevepásztor Rabariknál, valamint Kínában távoli rokonainknál, az ujguroknál is.

2002-ben független filmesek zenés dokumentumfilmet készítenek etno-fotografálási munkamódszeréről „Hazatérő képek”       címmel. A 2400 km-es erdélyi úton románok, cigányok és magyarok között mindig felcsendül a zene is, mint     fényképészetének nagyon fontos összetartó           eleme.

Portré-fényképészetet tanít a Szellemkép Szabadiskolában Budapesten, és muzsikál az Igriczek együttesben, „járja a világot” képeivel és zenével.

2004-ben a „Párhuzamos Kultúráért 2004” díjjal a Mediawave filmfesztivál tüntette ki.

Fotói megtalálhatók a világ számos kiállítóhelyén, múzeumokban és magángyűjteményekben is. A fotózással mindig az volt a célja, hogy érdekes egyéniségeket, arcokat örökítsen meg a maguk természetes környezetében. Bemutatni azon őszinte érzéseket, amik minden emberben élnek.

2009-ben Domokos János rendezésében megszületett a róla szóló dokumentumfilm Fotográfiák címmel.

2011-ben A Magyar Művészetért Díjjal tüntették ki.

2012-ben A Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésével tisztelik meg.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..