Dr. Bolya Mátyás: Összefüggések az értékrend és zenei ízlés között

3. műhelymunka (Écs, 2018. július 31.)

Vajon milyen összefüggés van az intellektus és a zenei képességek között? Hajlamosak vagyunk a kiemelkedő zenei teljesítményekhez átlagon felüli intellektualitást társítani.
Megállja a helyét ez az állítás?

Valóban ebbe a kategóriába tartozik Liszt Ferenc és Bartók Béla, akik a zenélés és zeneszerzés mellett komoly közéleti és tudományos munkát is végeztek, de mihez kezdjünk például Jaco Pastorius és Jimi Hendrix életművével? A további kérdésfelvetés a Csík zenekar-jelenséget elemezte: A közízlés formál minket vagy mi a közízlést? Vajon sikerül a sokat hangoztatott cél, miszerint a fúziós zene bevonja a népzenét nem ismerőket a zenei kultúra e szegmensébe? A további témák a kis közösségekben tapasztalható hagyományőrzés tudatosságáról és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem – közismertebb nevén Zeneakadémia – Népzene Tanszékén jellemző hallgatói attitűdről szóltak. Végül megismertük Fábri István és Füleki Katalin 2006-ban a táncházmozgalom közönsége között készült szociológia felmérését (Fábri István, Füleki Katalin: „A táncházak közönsége: szociológiai jellemzők, értékek, életmód.” In: Sándor Ildikó (szerk.): A betonon is kinő a fű. Tanulmányok a táncházmozgalomról. (Budapest: Hagyományok Háza, 2006). 41–66.). Néhány idézet a tanulmányból:

„Táncházba járni… Sok mindent társítunk ehhez a tevékenységhez, szórakozási formához, közösségi programhoz. A hagyományápolás, a közös táncolás, az együttlét sajátos, mással nem összehasonlítható élményét, sőt, bizonyos értelemben egyfajta intellektuális feltöltődést. S mindent társítunk magukhoz a táncházba járó személyekhez is. A népi kultúrához való vonzódást, a természetközeli életmódot, a népviselet és a modern öltözködés különös együttesét stb. A személyes benyomásainkon, pozitív vagy negatív sztereotípiáinkon kívül azonban tudjuk-e valójában, hogy kik alkotják a táncházak közönségét?”

„A táncházmozgalomnak az ellenkultúra egy speciális formájaként történő felfogása azonban azért is lehet gyümölcsöző, mert felhívja a figyelmet arra, hogy az »archaikus szórakozási formát« űző fiatalokat nem lehet egyszerűen csak mint hagyományápoló csoportokat leírni. Hipotézisünk szerint a táncházas közönség, vagy legalábbis annak egy jól körülhatárolható »kemény« magja sajátos értékrenddel, szokásokkal, világlátással rendelkezik, amihez tudatosan választott életmód, kulturális fogyasztás vagy éppen öltözködési stílus stb. társul.”

Könyvajánló

Sándor Ildikó (szerk.): A betonon is kinő a fű. Tanulmányok a táncházmozgalomról